Czóbel Minka

Hármas vigasz

I.

Rá nehezűlt lassan szivemre az élet.
Istenem, körültem de nagyon sötét lett!
De nem - hiszen van még lelkemnek egy álma

* * *

Mintha csak egyszerre a vigasz megszállna!

II.

Jártam a sok távol idegen vidéket,
Tenger bánatomtól az ég is sötét lett.
Jártam messze, távol, ösmeretlen földön
A fű is elszáradt lábam nyomán, zöldön.
S most hogy vissza tértem, most hogy itthon vagyok,
Mintha szét szórhatnám a tenger bánatot.

III.

Sűrübb, sötétebb lesz felettem a felleg...
Keresek, nálamnál egy szomorúbb lelket,
Vigaszt mondok neki, - ha hallgat a szóra,
Tán az én szivem is megvigasztalódna?