I. U Rá nehezűlt lassan szivemre az élet. - U U - - - U - U U - U Istenem, körültem de nagyon sötét lett! - U - U - - U U - U - - De nem - hiszen van még lelkemnek egy álma U - U - - - - - U U - U * * * Mintha csak egyszerre a vigasz megszállna! - U U - - U U U - - - U II. UU Jártam a sok távol idegen vidéket, - U U - - U U U - U - - Tenger bánatomtól az ég is sötét lett. - - - U - - U - - U - - Jártam messze, távol, ösmeretlen földön - - - U - U - U - - - U A fű is elszáradt lábam nyomán, zöldön. U - U - - - - - U - - - S most hogy vissza tértem, most hogy itthon vagyok, - - - U - - - U - - U - Mintha szét szórhatnám a tenger bánatot. - U - - - - U - - - U U III. UUU Sűrübb, sötétebb lesz felettem a felleg... - - U - - - U - U U - - Keresek, nálamnál egy szomorúbb lelket, U U - - - - - U U - - - Vigaszt mondok neki, - ha hallgat a szóra, U - - - U U U - U U - U Tán az én szivem is megvigasztalódna? - U - U U - - U - U - U
| A
| 1
| | A
A
B
| 12
12
12
| | A
| 3
| | A
| 12
| | A
| 2
| | A
A
B
B
C
C
| 12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
| 3
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
| Alliteráció
|