Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 39 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. augusztus 10.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Peterdi István

Szerelem

Mondod: az ég... és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült -
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.

Mondod: az ég... és felnézel az égre.
Tépik szívem kis acélsodronyok;
A szerelem nő és a vér csorog;
Látatlanul megy az ügyecske végbe.

S azóta dédelgetve óv a lelkem,
Azóta szörnyen szenvedek miattad
S a szó miatt, mely megaláz és felken.

Az ég... minden bűvöd ez egy szóban kicsattant
S bár látom, látom, vak vagyok és dőre.
Ujjongva roskadok a lábadhoz, a kőre.

Nyugat, 1908/16. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ