Peterdi István

nyugatos költő, műfordító
1888. (Budapest) — 1944. december (Budapest)

Szerző figyelése

Szerelem

Mondod: az ég... és felnézel az égre
És mondanád: borongós vagy derült -
Már látom szívem, amint elterült
Az utcasárba, a lábad elébe.

Tovább...

Budapesthez

Kőrengeteg, zsibongó város
Eljő egykor a végitélet.
Fénylő szemed tört lesz, homályos
Vad dőzsölésed végit éred.

Tovább...

00

Végzet

Mi haszna, hogy a szűz utakra vágyom
Mi haszna van, hogy keresem a Szépet.
Oly sok van, küzdőtársam a világon
Oly sok, kinek szive-reménye tépett.

Tovább...

10

Mégis

Gondod egy mosolyod eltakarta.
A magamét se látnám magamon.
De van, de van...
Ha arcodon látni nem is akarom;
Ha nem is bánom hogy van; ha gondolom is: legyen!

Tovább...

00

Meddig szerelem?

Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz romboló éjszakám s megmosolygása annak ami van?
- Valami csendet parancsolt és csendet tertemtett agyam lázadó sikátoraiban.
És nem mosolyogtam azon, hogy szembenülünk
És hogy most kék szem, zöld ruha, keskeny kéz s ibolyacsokor delejez s hogy akarok aludni
S hogy állunk, állunk, amig úgy érzem hogy repülünk
S hogy a gondolhatlanul nagy és keringő világról s életeiről s üzleteiről mit sem akarok tudni
És azon, hogy tudom, hogy most valahova, másfelé gondolsz -...

Tovább...

00

Múló felbuzdulás

Most leomló ruhádban, mely finom fehér alakod rejti
Most puha fekete hajaddal
Ülhetnél ide bár, hogy nagyon megszégyenülnék;
Hogy létezne, ne csak árnya keringene bennem:
Nincs ok arra, hogy élj s arra, hogy éljek.

Tovább...

00

Fáradt, mégis rapszodikus beszélgetés

"Azelőtt még csak szóltál néha." - Szóltam.
"Most szótlan lettél." Szótlan.
"A világ olyan, mint volt." Én nem.
"Ez a kevés szó gyötrő." Ó, Uram.

Tovább...

00

Este az utcán

Jaj mim van, jaj mi az enyém.
Előbb egy világ fölött voltam úr.
- Én zárt szobám, én szárnyaló agyam -
Most száz palota némán égbe nyúl
S recsegő léptem elvész nyomtalan,
Száz idegen láb jár lábom helyén.

Tovább...

00

Circulus vitiosus

Nekem szerelem, amit érzek
A düh, ha látlak s más ha szól veled.
S elsirnom hosszan egy-egy szód felett
S azon, hogy részeg az agyam, hogy részeg.

Tovább...

00

Rövid ima

Szabadíts meg a pokoltól, vagy azt tedd
Hogy nekem ne fájjon a gaztett
Viszont ne indítson meg a jóság
És ne keressem mindig azt, a mit
Látni és érezni én vagyok kevesedmagammal az egyetlen
Mert ez vajmi kevésre tanit
Időtöltésnek unalmas és életcélnak kegyetlen.

Tovább...

00

Vasuton

Mért vetsz meg, mondd, mikor magasra mennék
S nagyon szép vágyak dolgoznak bennem
S mikor értékes eszményeim vannak
S mikor nagyon sok előitéletet
Legyőztem és évek során
Bizonyos finomsággal itélek és a dolgok
Ugy nőnek már agyamban, hogy kis képpé sorakoznak
S kivetődve, filigrán remekké válnak?

Tovább...

20

A bajban

Lám, tegnap még, ha asszony járt az utcán
Hogy mondtad: mintha finom keretében
Egy örök mozdulattal állna és mosolyogna.
S szivedben s ereidben melegitőn lobogva
Nagy, mély öröm a küzdő vágyak seregében
Győzvén, hogy terjedett s hogy tett szelid-nyugodtá.

Tovább...

00

Lefekvés előtti beszéd

Mért sirsz pajtás, te neked nincs világod s nem vagy néki.
Mért sirsz pajtás, csak szemet hunysz és mondod: nem vagyok.

Tovább...

00

Mégis

Te is olyan vagy mint a nők,
Kik életemhez közel állnak,
Esznek-isznak és csevegnek és járnak;
Ha nem is álmodom a te finom lelkeddel csillogó jövőt...

Tovább...

00

Csak a mult

Pár emlékem van, mikből élek.
Egy felhős, fáradtarcú délután,
Egy fényes reggel, egy pár csodaéjek.
Pár karcsú lány, sápadtak mind s kevélyek
Ők kisérnek az élet tévután.

Tovább...

10
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ