Szerző

Lithvay Viktória

posta és távírókezelő, költeményeket és elbeszéléseket írt korabeli lapokba

1846. — 1900. után

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2391 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Lithvay Viktória

Mondjátok meg...

Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag az égen,
Ibolya a réten,
Mondjátok meg neki:
Nem tudom feledni!

Méla hold sugára,
Gerle zokogása,
Sötét vándorfelhő,
Csendes esti szellő,
Mondjátok meg neki:
Nem tudom feledni!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Balsamo

2013. szeptember 13. 13:37

Mit mást lehetne mondani e versről?
Csak ennyit, nagyon szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom