Szerző

Lithvay Viktória

posta és távírókezelő, költeményeket és elbeszéléseket írt korabeli lapokba

1846. — 1900. után

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2679 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lithvay Viktória

Letarolt kerteknek...

Letarolt kerteknek
Hová lett virága?
Az én puszta kebelemnek
Hová boldogsága?

Elmúlott a tavasz,
S a tél jött helyébe,
Eltakarta a virágot
A hó pehelykéje.

S az én örömemet
Elűzte a bánat,
Telerakta búlevéllel
Nyíló életfámat.

Letarolt kerteknek
Megjő a virága,
Kikeletnek messze tér ki
A táj pusztasága.

De az én szívemnek
Öröme nem jő meg,
Áldozatja lett a bánat
Sötét, bús telének.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!