Emléked már oly ódonan aranylik...
- - - - U - U U U - -
Ha este véle búsan bíbelődöm,
U - U - U - - - U - -
Már úgy csillantja lelkem, mint nagy, antik
- - - - U - - - U - -
Gyűrűjét agg kéz, reszketőn, tünődőn...
- - - - - - U - U - -
Forgatná még a bűvös gyűrűt bágyadt
- - - - U - - - - - -
Lelkem, s várná, hogy mint gigászi szolgák
- - - - - - U - U - -
Jelenjenek elém a régi vágyak,
U - U U U - U - U - -
De egy se jő már, s nem röpítnek hozzád...
U - U - - - U - - - -
S egy este majd, míg úgy mered sötéten
U - U - - - U - U - -
Rám sok nyűtt emlék, mint hol búsan éltem,
- - - - - - - - U - -
Tört bútorok az olcsó, vak szobákban,
- - U U U - - - U - U
Lelankad lelkem karja bánatában,
U - - - - - U - U - U
A kincs kisiklik ájult ujja közzül,
U - U - U - - - U - -
S setét lomok közt lassan messzegördül...
U - U - - - - - U - U
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
11
| | A
B
B
| 11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|