Felragyog...
Felragyog az esti csillag szelid fényben,
Kedves ragyogását elmerengve nézem.
Szende sugarain lelkem buzgó vágya
Menny felé siet, a csillagok honába.
Mily szép ott az élet, gondolom magamban,
Ott nincs szenvedés, csak fény és szent öröm van.
Földi legszebb álmunk, mit lát a képzelet,
Ama szép valónak árnyéka sem lehet.
Mely odáig vezet, tövises az az út?
Lelkem akkor bizton a fényes mennybe jut.
Hisz az én életem, Isten, ember látja,
Tövissel behintett örömtelen pálya.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!