Temetői gondolatok
Nem képzellek sötét alaknak én,
Éles kaszával válladon - halál,
Habár lehelleted hideg szelén
Az ember lelke túlvilágba száll.
Nem képzellek éhes sasmadárnak,
Karmaiddal préda-konczra várva,
Sem örvénynek s futó folyamárnak,
Mely az embert hüss ölébe zárja.
Képzellek szelid vonásu lénynek
Telve jósággal arczodon - halál,
Mert hisz' annyi szenvedő szegénynek
Sebére írt és enyhülést adál...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!