Spetykó Gáspár

A barátsághoz

Hymnus

Szállj-le rózsafellegedből
Égi béke angyala!
Szállj szivünkbe! hadd derüljön
A magyarnak hajnala.
Öntsd-ki átkos kelyheinkből
A kajánság maszlagát,
S hozzd egünkre a száműzött
Egyetértés csillagát.

Lobbantsd lángra nemzetemnek
Hamvadó szövétnekét,
Hogy homályos éje múlván
Fényre, nyissa zárt szemét;
Tépdesd a buján tenyésző
Tüskéket és vad gyomot,
Mely kertünkben annyi szépen
Nőtt virágot elnyomott.

Add, ne dúlja kebleinket
Meghasonlás mételye,
Mely dicső eldődeinknek
Annyi tagját ölte-le;
Add, hatalmas ihletedtől
Egy egészszé forrjanak,
S a hazáért - mint viharral
A kőszirtek, víjanak.

Szállj-le! hints pályánk porára
Békjelül zöld lombokat,
S téritsd elvesztett utokra,
A szines barátokat!
Szállj szivünkbe! zordon éje
A magyarnak már vala;
Hozz korányt sötét egünkre
Égi béke angyala!