Szerző

Zsolt Béla

író, költő, újságíró és politikus

1895. január 8. — 1949. február 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 405 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. február 8.

Megosztás

Címkék

Zsolt Béla

Tükör

Fekete Krisztus függ a fáklyafüstben:
A négernek koromsötét az isten.

Az állatoknak istene az ember,
A zöld mezőnek istene a tenger.

A tenger istene a déli kék ég,
Az éjszakáé a síri sötétség.

A rózsák szűzlányt imádnak, ha nyilnak.
Az esti villany istene a csillag.

Tükör az isten, hogy benne keresse
Képét, mi vágyik tökéletesre.

De bujdokoljon, járjon szemlesütve,
Akinek egyszer összetört a tükre.

Szeme hitetlen, hollóktól kivájt szem,
Ki nem lát istent, nem látja magát sem.

Érjen szememhez Krisztus gyenge ujja,
Ó, hadd láthassam magamat meg újra.

Ne türje, hogy képét megint betörjem,
Hegessze be hát sebét a tükörben!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!