Delelő s fűtő búsongásnak
U U - - - - - - -
Rég kicövekelt határai,
- U U U - U - UU
Itt hagylak, lám, titeket is már
- - - - U U U - -
S adom szavaim nagy fájásnak,
U - U U- - - - -
Nagynál is mérhetetlenebbnek,
- - - - U - U - -
Mert nem tehetnék úgyse szebbet.
- - U - - - U - U
Mert nem tehetnék úgyse jobbat,
- - U - - - U - -
Mint a Tegnapba élni belé
- U - - U - U U -
S átkozni silány emberségünk,
- - U U - - - - -
Kit éltettünk és mégse jobbad
U - - - - - U - -
S ki ha lobbad: rosszabbra készül
U U - - - - U - -
S kényje szerint pusztul vitézül.
- U U - - - U - U
Óh, drága, véres szerűségek,
- - U - - U - - -
Be sokra is rá taníttatok:
U - U - - U - U U
Embernek lenni szégyen és csúf.
- - - - U - U - -
De mégis a régi Hit éget:
U - U U - U U - -
Marad Ember, a Régit vallva
U U - U U - - - U
S szavát egy Isten tán meghallja.
U - U - - - - - U
| A
B
C
A
D
D
| 9
9
9
9
9
9
| | A
B
C
A
C
C
| 9
9
9
9
9
9
| | A
B
C
A
D
D
| 9
9
9
9
9
9
| | | |
|
|