Csitt, kuss, mert háboru lesz,
- - - - U U U
Így szólanak a belül-háborgóknak
- - U U U U - - - - -
S félek, hogy nyilt tengeren
- - - - - U -
Megáll a hős, rakétás, büszke csónak,
U - U - U - - - U - -
Mely armadákat elsüllyesztne.
U - U - U - - - U
Hát hozzák a háborút,
- - - U - U -
Hát vigyék el mészárszékre a testünk.
- U - - - - - U U - -
És mégis csak mink vagyunk,
- - - - - U -
Kik megdöglünk, de kik semmit se vesztünk
- - - - U - - - U - -
S csónakunk dagad Albatrosszá.
- U - U U - - - -
Mi parancsolók vagyunk,
U U - U - U -
Lelkünk redőnye néha leeresztve,
- - U - U - U UU - U
Hős csónakunk néha áll,
- - U - - U -
De mink fogjuk váratlanul keresztbe
U - - - - - U - U - U
Döntni nagyurak számitását.
- U U U - - U - -
Csináljanak háborút,
U - U - - U -
A mi örök háborunk sokkal készebb.
U U U - - U - - - - -
Nekünk öntik a csodát
U - - U U U -
Emberei a büszke ember-észnek.
- U UU U - U - U - U
És mi kacagunk utoljára.
- U U U - U - - U
| A
B
C
B
C
| 7
11
7
11
9
| | A
B
C
B
D
| 7
11
7
11
9
| | A
B
C
B
D
| 7
11
7
11
9
| | A
B
C
B
D
| 7
11
7
11
9
| | | |
|
Alliteráció
|