Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 36 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ölvedi László

Valaki jár

A havas mezőn valaki jár.
Hangtalanul hangzik a lépte.
Vajjon ki lehet?
Öröm, bánat, avagy a halál?

Kis hóvirág fagyos föld felett,
A néma vándor mind letépte.
S amerre lép:

Rút sárba fúl a kikelet.
Suhan sorsunk titkos árnyakép,
Fázva szürkén, senki se látja.
Szeme villi-láng, köd a teste...
S én mégis látom.

Fehérszirmos február este
Felkeresem; az éjszakába'
Pislog a hold: öreg barátom.
A vándor jő, megáll, köszöntöm.

Kinálom neki fájó lelkem,
A dalt, a hírt, mit harcban nyertem,
Szivem vérét elébe öntöm.

Ez se, az se, nem kell az alku;
Tagjaimban gyúl jeges harag.
Lehűt az éj, a csókos ajkú.
Megy a vándor s messziről kacag.

A havas mezőn valaki jár,
Láthatatlan - s én mégis látom.
Megismerem, csatára várom,
Akárki: gyász, árulás, halál...

Melengetem kis hóvirágom,
Mert a fagyos, véres föld felett
Hóvirágokból fakad kikelet.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom