Jer, lant, kezembe, jer; de lant, ne várd
- - U - U - U - U -
Hogy lelkedet, mit húrjaidba zárt
- - U - - - U- U -
Egy sejtő isten, szabadítsam ki;
- - - - - U U - - U
Ne várd, ne várd, hogy lelkemnek sugára
U - U - - - - - U - U
Ébressze föl ma alvó lelkedet,
- - U - U - - - U -
S dal keljen húrodon szivem szavára.
- - - - U - U - U - U
Jer, lant, kezembe, jer... de halni jer!
- - U - U - U - U -
Ki máskor éleszt, az ma ölni mer.
U - U - - - U - U U
Nem pengetem már többé húrodat,
- - U - - - - - U -
Menj és aludjál - többé álmodat
- - U - - - - - U -
Kesergésem föl nem zavarja már.
U - - - - - U - U -
Megúntam végre szenvedésben élni,
U - - - U - U - U - U
És százszorozva látni kínokat,
- - U - U - U - U -
Melyeknek gyógyszert nem tudok remélni,
U - - - - - U - U - U
Nem vagy te más, csak visszhang, mely felel,
- - U - - - - - U -
S a hangot százszorozva rezgi el.
U - - - U - U - U U
Menj, lant, menj, menj! Nem kellesz már nekem,
- - - - - - - - U -
Nélkűled is elég sajgó szivem.
- - U U U - - - U -
Minek szakítsa a tulajdon kéz
U - U - U U U - - -
Föl a vérző sebet vérző szivemben?
U U - - U - - - U - -
Hogy ezer hang és messzeszóló dal
U U - - - - U - - -
Zenegje a keserves könnyt szivemben?
U - U U U - - - U - -
Hogy elbeszélje, mennyit szenvedek,
U - U - U - - - U -
Sovárgok, könnyezem és epedek?
U - - - U U - U U U
Egyért szerettelek, hogy e hazát
U - U - U - U U U -
Dicsőité hő érzésű danád,
U -U - - - - - U -
Egyért szerettelek, hogy a haza
U - U - U - U U U U
Fájdalmas kínja, titkos szenvedése
- - - - U - - - U - U
Szárnyadra kelve a világon szét-
- - U - U U U - - -
Áradt, és húrjaidnak remegése
- - - - U- - U U - U
Még többet mondott, mint a leghőbb dal,
- - - - - - U - - -
Ha egybefoly hona fájdalmival.
U - U - U U - - U U
Egyért szerettelek, hogy benned élt,
U - U - U - - - U -
Mit szívem sajnált, mit szivem remélt,
- - - - - - U - U -
Az elenyészett, fényes ősi kor,
U U U - - - U - U -
Honom jövendő és jelen nagysága,
U - U - - - U - - - U
Az eltűnt szellemeknek üdvkora
U - - - U - U - U U
S a bús jelen könnyének ragyogása,
U - U - - - - U U - U
Hogy benned élt a múlt, jelen, jövő,
- - U - U - U - U -
Mi volt, mi lesz, minden mi nagy s dicső.
U - U - - - U - U -
Egyért szerettelek, hogy hű valál,
U - U - U - - - U -
S bár fájdalomban bőven osztozál,
- - U - - - U - U -
El nem hagyád, ki könnyel terhele;
- - U - U - - - U U
Sőt lángolóbban függtél húrjaiddal
- - U - - - - - U- U
A vért fakasztó, kíntelt ujjakon,
U - U - - - - - U U
És rám borúlál nedves szárnyaiddal,
- - U - - - - - U- -
Hogy eltakarva a szegény szivet,
U - U - U U U - U U
Enyhítsék könnyei a lángsebet.
- - - - UU U - U U
Egyért szerettelek, hogy szeretél;
U - U - U - - U U -
Ha szenvedék, hogy vélem szenvedél.
U - U - - - - - U -
És nem szerethetünk mi senkit úgy,
- - U - U - U - U -
Mint azt, ki vélünk vérzett és reméle,
- - U - - - - - U - U
Ki vélünk könnyezett, ki vélünk tűrt,
U - - - U - U - - -
És lelki életünkben benne éle.
- - U - U - - - U - U
Hivem valál!... oh, mért valál oly hív?
U - U - - - U - - -
Ezért is átkoz, kárhoztat e szív.
U - U - - - - U U -
Együtt növekvénk, lant, te hű barát,
U - U - - - U - U -
Együtt imádtuk sírva a hazát...
U - U - - - U U U -
De lant, mit kínban érze a kebel,
U - - - U - U U U -
Te azt virágos szárnyaidra kapva
U - U - - - U- U - U
Szellemvirágokként széthordozád,
- - U - - - - - U -
És nem gondolva vissza az alapra,
- - - - U - U U U - U
Mosolygva alkotál zöld ligetet,
U - U - U - - U U -
Hová borostyánt hint a képzelet.
U - U - - - U - U U
Mit a magányban küzde a kebel,
U U U - - - U U U U
Azt a világnak zengé húrod el.
- U U - - - - - U -
Mit bizalommal onta ki a szív,
- U U - U - U U U -
A fájdalomnak vad folyamú árját,
U - U - - - U U - - -
Azt a közönynek úgy dobád oda,
- U U - U - U - U U
Mint mulatsága, kénye-kedve tárgyát.
- U - - U - U - U - -
S a nép feledve, hogy ez élő kín,
U - U - U U U - - -
Mulat a költő zengő versein.
U U U - - - - - UU
Oh lant, oh lant! Ezért ma halnod kell.
- - - - U - U - - -
Hurod hiába nyög és esdekelt!
U - U- U U - - U -
Melyért elárulád bizalmamat,
U - U - U - U - U U
Én metsző gúnnyal ottan zúzlak széjjel,
- - - - U - - - - - U
A jégközönynek márványoszlopán,
U - U - - - - - U -
És szívem őrjöngő, vadult szeszéllyel
- - U - - - U - U - -
Hallgatja húrodon a repedést,
- - U - U U U U U -
A végső jajt, utolsó kínrezgést.
U - - - U - - - - -
| 10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
10
10
10
11
10
11
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|