Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2106 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. július 23.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Reményik Sándor

Estére

A szép öregkor arany legendája
Igaz-e még?
Estére vajjon kiderül az ég?
Lehet majd hangtalanul, hosszasan,
Megbékülten a csillagokba nézni?

Emléket, álmot... szellemet idézni?

Estére vajjon elül a vihar,
Letompul életünknek sok-sok éle? -
Vagy csupán irányt változtat a szél:
Északira hűl déli dühöngése,
S szirokkó helyett bóra
Szabadul rá lelkünk nyilt tengerére?

Mi lesz velünk estére?

Esténk vajjon Toldi estéje lesz:
Sötét és nyugtalan?
Sír-ásó vággyal bolyongunk csupán
Otthon, Nagyfaluban?
Tavasz-korunknak áradó zajlása
Torkollik kietlen őszi csendességbe,
Torkollik kietlen nagy mogorvaságba?...

Él-e még a szép, derült öregkor
Arany legendája?

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!