Szerző
Torkos László

Torkos László

író, költő, iskolaigazgató, ügyvéd és ügyész

1839. október 2. — 1939. március 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 77 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. április 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Torkos László

Bankó lánya

Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre szakadatlan,
Nem találva vigaszt, enyhet
Csak egy derült gondolatban.
Virágos rét, víg madárdal
Neki mintha ott se volna, —
Vadon erdők, sziklabérczek —
Mintha minden ráomolna.

Megérte hát, reászakadt,
Mitől atyja úgy féltette,
Szeme elé hogy lépjen, kit
Sírba visz tán merész tette.
S ki megdönté, mért üldözi?
Hol keresse tette végét:
Talán boszu volt a szóért,
Mely megsérté büszkeségét?

Gyűlöli most, kit imádott,
S imádhatta, kit ma elvet?
Lesújthatja porba, kitől
Porba hullva kért szerelmet?
Szerelemnek rózsabokra
S méregfája gyűlöletnek.
Élet, halál — óh ki érti,
Egy csirából hogy kelhetnek?!

S mégis érzi, ő is, ő is!
Menny és pokol lakik benne, —
Elrúgná, tán meg is ölné,
Ha előtte térdepelne.
Vad haragtól s gyűlölettől
Hogy forr, lázong heves vére
S mily gyönyörrel hullna mégis
Erős férfikebelére!

Oh ha tőle porba sujtva
Lelkét már-már kilehelné,
S az aléltat erős karral
Ő gyengéden fölemelné;
Mily mennyország üdve volna
Karjai közt föleszmélni,
Föleszmélni, meg nem halni,
Csak vele, csak neki élni!

Torkos László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom