Szerző
Békássy Ferenc

Békássy Ferenc

költő, esszéista és huszár

1893. április 7. — 1915. június 25.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 194 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. március 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Békássy Ferenc

Megnyugvás

Lecsap a felhő, lecsap a földre;
Jajgató szellő surran a völgybe
S kopog az ablakomon.

Kitaszítom zsalumat:
Futó szellő kocogat,
Nem segíti kínomat.

Az ablakomra hajtom a fejem
És alszom, annyi kínos éj után.
Álmodom s azt hiszem emlékezem.

Fekete szárnyán hordoz a szél,
Széles a dombhát, bűvös a tér:
Hosszú köntösöm földig ér.

Mélyen a föld lent elmarad;
Száz árnyék néz és elriad.
Betelt a bűvös pillanat.

Köntösöm egyre most nagyobb;
Szertelen égi árny vagyok
S az élet egyre távolabb.

Nincs itt a szóban értelem,
S a múló perc is végtelen.

Elvész a föld a semmibe
És nem vagyok, im! semmi se.

*

A szél kopog az ablakon,
Most álmodom, most nyughatom.

Berkshire, 1912. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom