Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 158 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. szeptember 17.

Megosztás

Címkék

Reményik Sándor

Magyar prédikátor Szt. Gallenben

A templom - döbbentő szó - : ezeréves.
A hujrázó vad lovasokat látta.
Perzselve, dúlva áradtak idáig
És a világot hajtották igába.
A templom fogadta be a futókat:
A rettent embert és a rejtett kincset
S falai visszhangozták az imát:
A nyilaiktól ments meg Uram, minket!

A templom - döbbentő szó - : ugyanaz.
A prédikátor olyan fiatal,
Szelíd szeme dióbarnán mereng.
Esett, alázott nép fia: magyar.
Melegen csendül méla baritonja,
Ahogy köszönti az ős falakat,
S ezer esztendő reszket a szavából:
Isten szemében csak egy pillanat.

1934. február 26., Borbáth Daninak

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom