Szerző
Szenteleky Kornél

Szenteleky Kornél

szerb származású magyar író, költő, műfordító és szerkesztő

1893. július 27. — 1933. augusztus 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 942 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. szeptember 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szenteleky Kornél

Éjjeli menekvés

Éjjel, mikor mindenki hortyog
űzött, riadt patkány módjára
kiosonok a házból
és a kék ködben kilopódzom az állomásra.
Körül-körülnézek, mint gyilkos,
kinek nyomában van már a rendőrség
és torkomban lihegő szívvel
felugrom a vonatra.

Megmenekültem!

Bent villanysugár, tikkadt parfőmök,
útitársnőm lehunyja szép szemét,
furcsa, távoli nyelven beszélünk:
egy mozdulat — bő, vonzó vallomás
a szem villanása — vágyak terjengős éposza,
csintalanul és hahotásan gondolok arra,
hogy milyen maflán fognak ámulni
börtönöm rideg bajszú őrei,
a huszonnégy órás hétköznapok,
ha észreveszik holnap reggel,
hagy valaki hiányzik a tapasók közül.

Én messze járok most a kalodámtól,
a rút, görnyedt alacsony napoktól,
a fénytelen, fásult ugyanaztól.
Könnyen, kótyagosan röpülök tovább
ünnepek, pünkösdök felé.
Az élet felett, az idő felett
szállok, száguldok, nevetek
és megcsókolom ígéretes útitársnőm,
aki mákonyos mámort olvaszt a számba,
mint karamelles fagylaltot.

Elsüllyed, nyűg, az óra,
nem hallszik hozzám a malom
örök, nyekergős rút röfrénje.
Nincs már több élet, nincs több élet!
ezért minden oly szép, oly tiszta,
mint tengerszem bércek ölében.

De jaj, kopog a reggel éppen!

1928.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!