Hány súlyos őszt és hány halált,
- - U - - - U -
halálok vad sorát értem meg eddig én!
U - - - U - - - U - U -
a süppedő avar szagával mindig
U - U - U - U - - - -
tömjén is száll felém.
- - - - U -
Száll? inkább csak lejt, szalad,
- - - - - U -
míg rá nem hull a hó,
- - - - U -
földönfutó és tömzsi páros illat,
- - U - - - U - U - -
kettős búcsuztató!
- - - - U -
Az alkony most is két emléket ringat,
U - - - - - - - - - U
a földrehulló nyár futó szagát
U - U - - - U - U -
s egy jámbor illatét...
- - U - U -
lejtett utánad az, mikor a hűtlen ég
- - U - U - U U U - U -
tested a hűvös földnek adta át.
- U U - - - U - U -
*
Az erdő vetkezik
U - - - U U
és síkos már a rét,
- - - - U -
körötted hét szép csillag ég,
U - - - - - U -
hét csillag ég körötted és
- - U - U - U -
tested körül most hirtelen
- - U - - - U -
suhogó kört szalad
U U - - U -
hét bársonyos vakond a föld alatt.
- - U - U - U - U -
*
Ó, honnan táncoltál a fényre te?
- - - - - - U - U U
falak tövéből, nyirkos, mély sötétből!
U - U - - - - - U - -
S miféle szárnyas akarat emelt?
U - U - U U U U U -
mit láthattál, micsoda égi jelt?
- - - - U U U - U -
S mi lett belőled, mondd?
U - U - - -
te lélekűzte test,
U - U - U -
te röppenő és dobbanó!
U - U - - - U -
a gyertyák lángja és a friss
U - - - U - - -
lehellet táncol most helyetted s - érted is.
U - - - - - U - - - U U
Mi lett belőled lélekűzte test?
U - U - - - U - U -
te dobbanó és röppenő!
U - U - - - U -
ki könnyü voltál, mint a szellő,
U - U - - - U - -
súlyos vagy, mint a kő.
- - - - U -
*
Most rejt a föld.
- - U -
S nem úgy, mint mókust rejti odva,
U - - - - - U - U
vagy magvait a televény
- - UU U U U -
csak télen át, -
- - U -
örökre! mint emlékedet
U - U - - - U U
e tépett költemény.
U - - - U -
| 8
12
11
6
7
6
11
6
11
10
6
12
10
1
6
6
8
8
8
6
10
1
10
11
10
10
6
6
8
8
12
10
8
9
6
1
4
9
8
4
8
6
| Alliteráció
|