Katangkóró...
Katangkóró tévedezget az uton...
Mért is élek voltaképen, nem tudom,
Katang élte a czéltalan bolyongás,
Az én egész életem is semmi más.
Azt se tudom: szeretek-e, avagy nem?
Hej nehéz volt az utósó szerelem,
Nagy sérelmek, bántódások két sora:
E közt jártam, mint vesszőzött katona.
Azután meg... azután a barátság,
No még ennek érzem csak az áldását,
Szivet adtam, szeretetet kináltam,
S szív helyett csak kigyófészket találtam.
A haza is hej oda van czudarul,
Vérbe nem fult, most meg tán a sárba ful,
Van is, nincs is - tengődés az élete,
Meghalni se lehet talán érette!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!