Szabó Endre

Kató néne

Begyalogol minden reggel
Kató néne Palotárul,
Csetlik-botlik házrul-házra,
Nagy a sora: almát árul;
Kínálgatja szép almáit,
Szemével meg keres, kutat...
"Nagysás asszony!" vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?

"Vigye manó a kend lányát,
- Rámordul az úri fajta -
Ugyan mi ütötte kelmed,
Hogy mindig a lányát hajtja!"
S Kató néne tovább lódul,
A szomszédba bekopogtat:
"Nagysás asszony, vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?"

Tél is elmúl, tavasz is jön,
Az esztendő kerül-fordul,
Kató néne csak jön, csak megy
A városba, a városbul.
És újra és századikszor
Minden házhoz ellátogat:
"Nagysás asszony, vegyen ómát!
- Nem látta a leányomat?"

- Hej de egyszer nemhiába
Csetlett-botlott Kató néne,
Tárva-nyitva volt egy ajtó,
Kató néne hát beméne...
Ott egy úrhölgy felsikoltott...
Kató néne majd kővé vált...
És zokogott... és motyogott:
"Nagysás asszony, vegyen ómát..."