Zivatarban

Zúgó fenyves szögletében,
Biztos zsúpfedél alatt,
Pórkunyhóba elvonulva -
Néztem a villámokat.

Gyúlt az ég és elsötétült
Tompa durranás között:
A kunyhónak ajtajához
Reszkető leányka jött.

"Jer apám, az úr nevében
Lesz talán itt menedék -"
"Koldusnép menj! zápor ellen
Van közel fenyű elég."

Igy a kunyhó vad lakója -
Szívem menni késztetett,
Félve, hogy leküld az isten
Rosz fiára mennykövet.