Ady Endre

Életesnek látom magamat

Én édes semmiségem,
Ficánkja bús magamnak,
De nézem s szívvel nézem:
Merre ragadnak
Világ-veszettség dühei.

Úgy látom magam, látom
Helynélküli szegénynek,
De kinek a világon
Mégis az Élet
Mindeneken fölül-való.