Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1335 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Reichard Piroska

A változó napokkal

Szemed olykor napsugaras nyári tó,
áttetsző, villódzó, csalogató mélység;
olykor csillagok hidegsége fénylik ki belőle
s fáradt lelkem nem mer elindulni felé.

Szavad olykor olyan közeli, olyan ismerős,
mintha alkonyi órán húnyt szemmel
ébren álmodott párbeszéd ringatna
s olykor mintha távoli nyelv rideg hangjait
fogná fel összefüggéstelenül
hasztalan erőlködve fülem.

Kéznyujtásnyira vagy és elérhetlenül távol;
ősidőktől kezdve ismer minden ösztönöm
s káprázó szemmel állok örök-új arcod előtt;
te a magány, kiben feloldódik a lelkem
s te a hontalanság, kiben reménytelenül eltévedek
s nem talállak sehol sem téged, sem magamat.

Nyugat, 1929/21. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!