Napos kis uccák, álmosak, vakok -
U - U - - - U - U -
rajtuk mély, meleg, alföldi ború.
- - - U U - - U U -
A tikkadt nyár tovaleng felettük
U - - - U U - U - -
s barackízű szájjal már az ősz mosolyog,
U - - - - - - U - U U -
kacajjal vállamra üt, megbizserget.
U - - - - U - - U - U
Ajándék-tarsolyát vidáman meglóbálja:
U - - - U - U - - - - - U
ez is, meg az is a tied,
U - U U U U U-
fogadd szívesen!...
U - - U -
Rózsa a kedve, méz a szava,
- U U - U - U U U
a hangja puhán simogat.
U - U U - U U -
Kicsit kétkedve, megnyílt szemmel
U - - - U - - - -
reábámulok:
U- - U U
igaz-e az ajándék, a szó, -
U U U U U - - U -
vajjon higyjem-e... elhiszik-e a hegyek
- - - U U - U U U U U U
a sík, a humusz igéretét?!...
U - U U U U - U -
Gondtalanul, könnyesen nevetek:
- U U - - U - U U -
hiszem, hiszem, ma még hiszem!...
U - U - U - U -
Hiszen
U U
a napos kis uccák ujjonganak:
U U - U - - - - U -
tied az élet, a szerelem!...
UU U - U U U U U
| 10
10
10
12
11
13
8
5
9
8
9
5
9
12
9
10
8
2
10
9
|
Alliteráció
Alliteráció
|