Reggel
Sötét álom-kísértetek
ringatják az ágyam.
De íme, ébredek
lágyan,
pazar fény mindenütt,
a napsugár besüt.
Nevet a szívem,
nevet az eszem
s az ereszen
kismadár ül a bádog-csőre:
Csicseregve, csacsogva
csacska csodákat
fecseg a csőre.
S én magamért
és értetek
nagyot nyújtózva
ébredek, ébredek,
ébredek!
Kolozsvár, 1927. augusztus
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. június 2. 10:04 |
Fantasztikus! Tömör gyönyör ez a vers!
2013. április 24. 22:31 |
Nagyon szeretem a költő verseit. Örülök, hogy a poetra a Reggel is bekerült!
Nemesné