Szerző

Nagy Imre

költő

1817. február 24. — 1840. január 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1147 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. március 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Nagy Imre

Hit

Pusztítva jár, zúg
Az őszi szél,
Zúgtára hull a’
Hervadt levél.

Felzajg üvöltve
A’ vad halál,
‘S az ember elhúny,
Gyász sírba száll.

‘S mig ott alussza
Nagy álmait, -
Lágy béke őrzi
Szent hamvait. -

Oh engem a’ sors
Ha sírba int:
Lilám: ne láss bút,
Ne néma kínt.

Megjön virulva
Majd a’ tavasz,
Poromra is tán
Lehajlik az.

Oh! jöjj el akkor
Te is Lilám,
‘S érző kebellel
Borulj reám.

Hidd, szellemajkon
Felszólalok,
‘S virágba kelnek
A’ sírdalok.

Szakaszd fel azt, mi
Hantomra nő,
A’ sziv-virágot
Hiv szenvedő.

Kebledre tüzd fel
Hitzálogul
Hogy még reám is
Tavasz virul,

‘S ki létre hivott.
A’ semmiből:
Felkölthet isten
Sír’ éjiből.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom