Van egy leány, - csak a mesébe él, -
U - U- U U U - U -
Mondják, - nem is különb a többinél.
- - U - U - U - U -
Elszállt fölötte édes, röpke mult,
- - U - U - - - U -
Siratni vágyott, - kacagni tanult...
U - U - - U - U U -
Ám akik szánakozni jobb szeretnek,
- U - - U - U - U - -
Sehogysem tetszik a jó embereknek,
U - - - U U - - U - -
Fürkészik arcát reggel, - látni vágynak
- - U - - - - - U - -
Könnyek nyomát, virrasztott éjszakákat,
- - U - - - - - U - -
S a vigalomba ha elfárad estve,
U U U - U U - - U - U
Föléhajolnak az álmára lesve,
U - U - U U - - U - U
Összesúgnak a bölcs, jó nénikék:
- U - U U - - - U -
"- Hajh, a régit, - most is szereti még!"
- U - - - - U U U -
S van egy ember. Mesevilágba jár,
U U - - U U U - U -
Nagy álmodó, de jobb százannyinál,
U - U - U - - - U -
Szemébe néz csak, - aztán mitse kérdez,
U - U - U - - - U - -
Kézenfogja és nem nyul a szívéhez,
- - - U - - U U - - U
Elmúlt szerelmet sohsem emleget,
- - U - - - U - U -
Kímélve, félve kerül egy nevet,
- - U - U U U - U U
- Nagynéha kérdi meg: - "Nyugodt egészen?
- - U - U - U - U - -
Hisz tudtam én: meg fog gyógyulni szépen, -
- - U - - - - - U - -
Hisz mondtam én, hogy el fog múlni, lássa,
- - U - U - - - U - U
A beteges, az ideges varázsa, -
U U U U U U U - U - U
Rámfigyel? Ő rá gondol? Úgy-e nem?!"
- U U - - - U - U U
- Súgja a lány: - "A régit szeretem!"
- U U - U - - U U U
| A
A
B
B
C
C
D
D
C
C
E
E
| 10
10
10
10
11
11
11
11
11
11
10
10
| | A
B
C
C
D
D
C
C
E
E
D
D
| 10
10
11
11
10
10
11
11
11
11
10
10
| | | |
|
|