Keresztes, hófalú tornácba fordulék be,
U - - - U - - - U - U - U
a nyájas szerzetes vezette az utat
U - - - U - U - U U U U
a toronyhoz, amely büszkén szökell a légbe
U U - U U - - - U - U - U
s Velence ujjaként az ég felé mutat.
U - U - U - U - U - U U
És ott hagyott magam, hol négy sarokkal égbe
- - U - U - - - U - U - U
kigyóz a deszkaléc s szorúl az öntudat,
U - U - U - U - U - U U
a szem kapaszkodik a harangkötelékbe
U - U - U U U U - U U - U
s végét nem érheti, s szédül, s ijed, kutat.
- - U - U - - - U - U U
S egyszerre... fenn!... a menny gyulad ki kék világu
- - U - U - U - U - U - U
és négyfelől a nagy szigetváros kitágul,
- - U - U - U - - - U - -
mely ég és víz között gyémántos fényben áll,
U - - - U - - - - - U -
hol minden büszke ház uj szépséget kinál.
- - - - U - - - - - U -
Lefelé, lefelé!... hamar!... a deszka koppan.
U U - U U - U U U - U - U
Egy perc... egy szédülés... a szív ijedve dobban.
- - - - U - U - U - U - U
| A
B
A
B
| 13
12
13
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 13
12
13
12
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 13
13
12
| | A
B
B
| 12
13
13
| | | |
|
|