Fehér holdvilágnak ezüst karimája U - - U - U U - U U - U Világoskék égbolt nagy mezejét járja. U - - - - - - U U - - U Elterül az alkony párás-ködös leple, - U U U - - - - U - - U Az egész fennsíkot hullámával lepve. U U - - - - - - - - - U Hullámzik a ködös esti pára-fátyol - - U U U U - U - U - - Kis városka felett, ott a völgyben távol, - - - U U - - U - - - U Óriás hegylánczot lassan beborítja, - U- - - - - - U U - U Éles körvonalját lágyabbra simítja. - - - U - - - - U U - U Esti alkonyatba virágillat téved, - U - U - U U - - - - - Fűszeres illatja erős hegyi légnek. - U U - - U U - U U - U Éles erős szinben mezei virágok, - - U U - - - U UU U - - Kövecses hegyi út, a melyen most járok U U - U U - U U - - - - Vetés van mellette, de szegény a földje, U - - - - U U U - U - U Nem nőhet a szeme, éretlen a zöldje. - - U U U U - - U U - U Képzelgő gondolat, áldás-e vagy átok? - - - - U U - - U U - U Este, hegyek közt is délibábot látok. - U U - - - - U - - - - Pitypalaty szólalt meg, ösmerős hang szárnyán - U - - - U - U - - - - Messze repül lelkem, hazafelé szállván, - U U - - - U U U - - - Messze oda, hol az én nyelvem beszélik, - U U U U U - - - U - - Hol aranyos mezőn nehéz kalász érik: U U U - U - U - U - - - Homok úton járok, mely szélesen halad U U - - - - - - U - U - Poros két ákáczsor szürkés zöldje alatt. U - - - - - - - - U U - Ákácztörzsek barna vonalán keresztül - - - - - U U U - U - U A tágas nagy mező arany fénye rezdül. U - - - U - U - - U - - Fényes, napsugaras, aranyos az alap; - - - U U U U U U U U - Sötét árnyék rajta egy közelgő alak: U - - - - U - U - - U U Csendesen jár, lassan, örül a napfénynek - U - - - U U U U - - - Vidor sugárja van jó öreg szemének; U - U - U - - U - U - - Hófehér hajfürtjét a szél el-elkapja: - U - - - - U - U - - U Községünk agg, tisztes református papja. U - - - - - U - - - - U Itt élt csendben vagy egy félszázadon által, - - - - U - - - U U - - Meg volt elégedve élettel, világgal. - - U - - U - - - U - - Várta évről-évre a körte érését, - U - - - U U - U - - - Örömmel figyelte szívek ébredését; U - - U - U - U - U - - Ha egy fiatal párt áldva össze adott, U - UU - - - U - U U - Gyermekesen örült, dicsérte a napot. - U U U U - U - U U U - Hogy ha nyugalmasan csendesen temetett, - U U - U - - U - U U - Nem búsult, nem itélt, a múlt élet felett. - - - U U - U - - - U - Olykor szólt: "Hisz` egyszer mindenki bevégzi, - - - - - - - - U U - U De a meddig lehet, jó a napot nézni." U U - - U - - U U - - U Gyermekded volt, bölcs volt, - most közeleg felém. - - - - - - - U U - U - Vidám nyugalmas fény árad széjjel szemén. U - U - - - - - - - U - Ugyan mit képzelek! - régen eltemették, U - - - U - - U - U - - Hiszen láttam, mikor koporsóba tették, U - - - U - U - - U - - Láttam, hogy borúlt rá fekete fedele; - - - U - - U U U U U U Sok tavaszi virág hogy szállott le vele - U U U U - - - - U U U Ingó köteleken, a jó meleg földbe, - - U U U U U - U - - U Hogy csillant még vissza a koszorúk zöldje. - - - - - - U U U U - - U Öreg füves kertbe` hullnak le az ágról U - U - - - - - U U - - Érett piros körték, nem szedi a fáról - - U - - - - U U U - - Jó öreg pap keze - idegennek érnek, - U - - U U U U - U - - Lassan lehullanak, ha már fent nem térnek. - - U - U - U - - - - U Eltakarja őket, elnyeli az árok. - - U - U - U - U U U - - Máshoz folyamodnak a fiatal párok. - - U U - U U UU - - U S én itt csak a köves hegyi útat járom, - - U U U - U U - - - U Előttem tündöklő délibábos álom, U - - - - - - U - U - - Meleg napsugárról, aranyos mezőről U - - U - - U U - U - - Messze földön fekvő, csendes temetőről. - U - - - - - - U U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
C
C
F
F
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
| 12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
|