Vörösen futnak a magyar éjszakák, U U - - U U U U - U - és szájuk egy néma seb. - - U - - U - Magyarnak még soha kevesebb. U - - - U U U U - A költő szívében lobog sok régi fáklyavilág U - - - - - U - - - U - U U - és bánat és gond és az álom, a konok. - - U - - - U - U U U - De szereti a vért e cudar homok. U U U U U - U U - U U Mindig a szélnek mindig verekedés, - U U - - - - U U U - mindig jóságért böjtös vezekelés, - - - - - - - U U U - mindig másnak a Sok, magunknak a Kevés. - - - U U - U - U U U - Szép istent ástak el a szőke nádas alatt, - - - - U U U - U - U U - szép hegedű volt, aki öröknéma maradt, - U U - - U U U - - U U - szép istent öltek el a szőke nádak alatt. - - - - U U U - U - U U - Félrebeszélnek álmatlan, őrült jegenyefák. - U U - U - - U - - U U U - A pusztán a Holdig ér egy ősi holt vitéz, U - - U - U - U - U - U - és zordul egy messze, egy idegen vonatra néz. - - U - - U U U U - U - U -
| 11
7
9
15
12
11
11
11
12
13
13
13
14
13
14
| Alliteráció Alliteráció
|