Szerző
Kisfaludy Atala

Kisfaludy Atala

költőnő

1836. április 6. — 1911. február 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1127 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. január 3.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Kisfaludy Atala

Első szerelmemhez

Letűnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt szivtavaszom első ibolyája.
Éltem hajnalának első harmatcseppje.
Szivem gyöngyvirága, lelkem nefelejtse.
Elsötétült egem egyetlen csillaga.
Mely lelkemre áldást s malasztot ragyoga,
Téged feledjelek?!

Tied volt arczomnak első pirulása,
Ébredő szivemnek első dobbanása,
Tied kebelemnek legelső fohásza.
Első hevülése, első égő vágya,
Tied mosolygásom, tied első könyem,
Tied - a tied volt az én egész lelkem,
És én feledjelek?!

A felkelő napnak ragyogó sugara,
A szelid hold méla, ábrándos világa,
Az öröm, mely a pacsirta dalában szól,
A bánat, melyet a fülmile panaszol,
A tavasz virági, csillagi az égnek:
Téged emlegetnek, te rólad beszélnek -
És én feledjelek?!

Oh te legszebb álom! te legszebb valóság!
Te legédesb bánat, - te fájó boldogság!
Te feltalált pokol, - te elveszett éden!
Te fenmaradt sugár az elborult égen:
Imádva borul le te előtted lelkem:
Te legszentebb emlék - oh első szerelmem!
Soha nem feledlek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!