Czóbel Minka A béka című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
A föld kietlen, száraz és kiholt,
U  -    U-  -     - U  -   U -   
Igen mély, hosszu téli álma volt.
U -   -     -   U  - U -  U  -    
Pedig mi hőn óhajtom a tavaszt!
 U -   U  -  - -  U  U  U -     
Mi régen vágyva, várva-várom azt.
 U  - -   -   U   -  U  - U  -   
A zöldre hajló füvet nézem át,
U  -   U  -  -  U -   - U  -   
Keresve a legelső ibolyát.
 U -  U U  U -  - U U  -   
De az bimbóját még a földre hajtja,
 U -   -  - -   -  U  -   U  -   U 
A legkorábbi is, a fehér fajta.
U  -  U -  U U   U  U -   -  U  

 
Azért még sem hiába néztem szét,
U -    -   -   U- U  -  -    -  
Elémbe küldé egyik hirnökét
U -  U  -  - U  -   -  U - 
A kikelet, bár eztet nem is vártam,
U  U U -    -  -  -   U  -   -  U  
Azért örültem néki, hogy találtam.
U -   U -  -   - U   -    U -  -   
Mit gondoltok, hogy pille volt talán?
 -   -  -  -    -    -  U  -    U -   
Vagy egy időelőtti csalogány?
 U   U   U -U -  U   U U -    
Hát nem biz az, mert ennek nem volt hangja,
 -   -   U  -    -   -  -   -   -    -   U  
Sem a szépségből semmiféle rangja.
 U  U   -  -  -   -  U - U  -   U  
Nem volt az más, csak egy varangyos béka,
 -   -   -   -     U  -    U -   -   - U  
Széles feje, akár egy régi véka.
  - -   U U  U -  -    - U  - U  
Sárgás-zöld szinben fénylett ránczos bőre,
 -  -   -     -  -   -   -    -   -   - U  
Fél ugrásokkal mászva ment előre.
 -  -  - -  -   -   U  -   U - U 
A téli álom-mámor volt szemében.
U  - U - -   - -   -     U - U  
Azt gondolom: igy nézhet széjjel épen
-    -  U U   -    -  -    -  U  - U 
Azon hires, mesés indus fakir,
U -   U -    U -  -  -   U -   
Kiről azt mondják: hogy aludni bir
 U -  -    -   -    U   U -  U  U 
A föld alatt is; tetszhalottak álmát,
U  -   U -   -    -    U -  U  -  -   
Mig sirján nőnek vetemények, pálmák,
 -   -  -   - -   U U -  -    -  -  
És végre, ha kiássák, bizton vélve,
-   -  U   U  U-  -    -  -   -  U  
Hogy már meghalt, - hát ott van, vigan, élve,
 -    -   -  -       -  -    -    U U   -  U 
Azaz, hogy alva, de hamar felébred,
U -    U   -  U   U  U -   U -  U  
A napsugárra mindjárt visszaéled.
U  -  U -  U  -   -    -   U- U   

  
Biz` nem volt ő szép - már a béka, mondom,
 -    -   -   -   -     -  U  - U   -  U   
- Mert a fakirra nékem semmi gondom, -
   -   U  U -  U  - -   -  U  -  -     
De mikor jó a hir, ugyan ki nézne,
 U  U -   - U  U   U  -   U  -  U 
A hirmondó arczára, öltönyére.
U  -  -  - -   - U  -  U  - U  

 
A békának úgy megörültem én,
U  - - U  -    U U -  U  -   
Miként ha lenne, fényes tünemény.
 U -    U  -  U   -  -   U U -    
Mint ezer ibolya, oly bizton épen,
 -   U U  U U  U  -    -  U  - U  
Oly hangosan, ha nem is olyan szépen,
-    -  U -    U  U  U  U  -    - -   
De oly megnyugtatón hirdette az:
 U -    -   -  U -   -  -  U U    
"Elmult a tél, már itt van a tavasz!"
 -  -   U  -    -  -    U  U  U U    
A

A

B

C

D

D

B

B

 10

10

10

10

10

10

11

11

A

A

B

B

C

D

E

E

F

F

G

G

H

H

I

I

J

J

H

H

H

H

 10

10

11

11

10

10

11

11

11

11

11

11

11

11

10

10

11

11

11

11

11

11

A

A

B

B

 12

11

11

11

^ Páros rím
A

A

B

B

C

D

 10

10

11

11

10

10

































Alliteráció