Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
- - - - - U - - U - - - - U - -
Lombtalan fák hosszú, keskeny, kékes árnya bús sötéten
- U - - - - - - - U - U - U - U
Ing a dérmart pázsiton...
- U - - - U -
Merre járok?... nem tudom!... de sejtem azt, hogy jártam erre
- U - - - U - U - U - - - U - U
Egyszer régen, mikor még e sok lefonnyadt, holt levélke
- - - - U - - U - U - - - U - U
Fenn zöldelt az ágakon.
- - - U - U U
Régen volt!... akkor mosolygott még a táj is, - ő is, - én is.
- - - - - U - - - U - U - U - -
Vége van már... oh azóta sok mindennek vége: mégis
- U - - U U - U - - - - - U - U
Egy, az emlék, él tovább.
U U - - - U -
Ez kisér az éji úton, mint a fény, mit homlokomra
- U - U - U - - - U - - - U - U
Tört sugárból tündöklő, de jéghideg füzérbe fonva
- U - - - - - U - U - U - U - U
Hullatott a holdvilág.
- U - U - U -
Éj van, csöndes holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
- - - - - U - - U - - - - U - -
Minden ház sötét, csak egyet látok még rőt lámpafénynyel
- - - U - U U - - - - - - U - -
Fölcsillanni ablakán.
- - - U - U -
Ki virraszt ott?... nem tudom... de sejtem azt, hogy édes álom
U - - - - U - U - U - U - U - -
Ringatott ott egyszer engem... és a bűvös, édes álom
- U - - - U - U - U - U - U - -
Mást is ringatott talán.
- - - U - U -
Vége van már!... mégis úgy vonz ez a rideg, néma tájék,
- U - - - U - - U U U - - U - -
Mintha most is illatozó virágágyak között járnék,
- U - U - U U - U - - - U - - -
Úgy mint akkor - ővele...
- - - U - U U
Kong alattam a fagyos föld, hideg dér hull forró főmre
- U - U U U - - U - - - - - - U
És az ablak, honnan egykor édes csókkal váltam tőle:
- U - - - U - U - - - - - - - U
Jégvirággal van tele.
- U - - - U U
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel;
- - - - - U - - U - - - - U - U
A sövény jeges bozótját oly remegve vonja széjjel
U U - U - U - - - U - U - U - -
Láztól reszkető kezem...
- - - U - U -
Hol van ő?... csak egyszer lássam!... egyszer még csak, utoljára,
- U - U - - - U - - - U U - - U
Ugy mint egykor: mosolyogva, ölelésre, csókra várva,
- - - - U U - U U U - U - U - U
Boldogan, szerelmesen!...
- U - U - U U
Vége van már!... a kit ott benn elborít a lámpa fénye,
- U - - U U - - - U - U - U - U
Nem vár az már mosolyogva édes csókra, ölelésre
- - - - U U - U - - - U U U - U
Engem többé sohasem...
- - - - U U -
Sír, nyög a szél, hull a levél, zörögnek a csonka ágak,
- U U - - U U - U - U U - U - -
Dér vonja be szemfedővel porló kelyhét a virágnak,
- - U U - U - - - - - - U U - -
Minden, minden - holttetem.
- - - - - U U
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel,
- - - - - U - - U - - - - U - -
Lombtalan fák hosszu, keskeny, kékes árnya bús sötéten
- U - - - U - - - U - U - U - U
Ing a dérmart pázsiton...
- U - - - U -
Merre menjek?... nem tudom... de bármerre hajt el a végzet,
- U - - - U - U - - U - U U - -
Mindenütt csak boldogságom szétzúzott, rommá enyészett
- U - - - - - - - - - - - U - -
Bús képéről álmodom.
- - - - - U U
| A
A
B
C
A
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
D
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
A
A
C
| 16
16
7
16
16
7
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|