Az életemet elhibáztam,
U - U U U - U - -
rossz szögletet mértem falán,
- - U - - - U -
törölhetetlen drága vásznam
U - U - - - U - -
terhes szinekkel mázolám:
- - U - - - U -
emlékből raktam össze rőzsét,
- - - - U - U - -
multból máglyát jövőm alá,
- - - - U - U -
s tegnap tüzére holnap hősét,
- - U - U - - - -
magamat dobtam égni rá.
U U - - U - U -
Ah, mennyi szépre, mennyi jóra
- - U - U - U - U
lett volna bennem késve mersz!
- - U - - - U -
De hasztalan töpreng az óra,
U - U - - - U - U
ha ihletet nem ád a perc.
U - U - U - U -
Az órák és évek kövéből
U - - - - - U - -
nehéz kriptát emeltem én:
U - - - U - U -
az évek falának tövéből
U - - U - - U - -
nem költ föl többet több remény.
- - - - - - U -
Kriptámban hát nosza kinyújtom
- - - - U U U - -
rossz, multak-törte testemet
- - - - U - U U
és máglyámat vigan kigyújtom,
- - - - U - U - -
melyről fölkelni nem lehet:
- - - - U - U -
Lelkem! ha éltünk lángba lebben,
- - U - - - U - -
legalább szép legyen a láng:
U U - - U U U -
minden bibornál fényesebben
- - U - - - U - U
adja palástját ölni ránk!
- U U - - - U -
| A
B
A
C
D
B
D
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
C
D
E
D
E
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
B
B
C
B
D
| 9
8
9
8
9
8
9
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|