Bányai Kornél

Holtak vigyáznak

Únt köreit kérődzi a világ holtak vigyáznak
ha mozdulok kerékkötők törvénye fenyeget.
Ej-haj sirok buktatnak hályogos sánták kötöznek
s csak bámulom hogy élek még és látom az eget.

Kelet bocsátott zúgó szépségekkel zendüléssel
drótok közt is nap voltam én erősség friss vihar
s elhervadok öreg falakkal abroncsolt fejemmel
megrontva életem vert milliók siralmival.

Győzelmet hirdető zászlóim megfakultak rongyok
már fáj a fény s a szó agyamban mint fent kés forog.
Embervoltom arcátlanul leköpdösték az ágyúk
s arcom kutatva verdesik hiúz reflektorok.

Halottak síkja ez: vén szarkofág hegyekből róva
gyomrába örvény gyömöszölt vasizmú népeket.
Csak Siratók voltak itt minden próféták s hiába
támadtak embert indító hitek és új jelek!

Nyögök feldöngve mint a föld ha vaspaták tiporják
s béklyózott lábaim elrendeléssel hurcolom.
Ej-haj utolsót dobbanok megölnek már a holtak
megnő az árnyék s nem mulik szememből a korom.