Oroszlán voltam...
Oroszlán voltam sivatag pusztákon,
Vér volt hős életemnek gyönyöre,
Minden párát, mi utamba vetődött,
Kegyetlen fogam széjjel tépdese.
Vad király voltam, szabad mint teremtőm,
Sok fényes csillag volt a koronám,
S e koronát én föl az égig ható
Szent büszkeségem fölött hordozám.
Most a hatalmam, mivel egy világot
Porig alázni csak játék vala,
Rabláncul vette saját lábaimra
A szerelem mindenható szava.
Te szerelem, te édes tündér átok,
Varázsold karddá a rabláncomat,
Kezembe add, s én a magas egekkel
Összepárosítom világodat.
De mit beszélek? hiszen minden inség
S boldogság, a pokol és az egek
Lelkemmel együtt mindenhatóságod
Szeszélyes kebelében fekszenek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!