Magány! Magány, téged szeretlek!
U - U - - - U - -
De csönded mégis fáj nekem,
U - - - - - U -
Ha úgy magamban elmerengek
U - U - U - U - -
S végig tekintek éltemen,
- - U - U - U U
Egy szó, mint kő, szivemre nehezül:
- - - - U - U U U U
Egyedül, egyedül!
U U U U U U
Azt hallom a zajos teremben:
- - U U U - U - U
Ezek közt senki sem szeret!
U - - - U - U -
S hallom: nem ért itt senki engem!
- - U - - - U - -
Ha emberek közé megyek,
U - U - U - U -
Szivem e hangtól sohse menekül:
U U U - - - U U U U
Egyedül, egyedül!
U U U U U U
Ott fészkel állandón szivembe`
- - U - - - U - -
Rosz álmival a bús magány,
U - U U U - U -
S ugy megpanaszlok éjjelente
- - U - U - U - U
S kérdem: nincs hát sehol tanyám?
- - - - U - U -
És könyre köny lassan szemembe gyül:
- - U - - - U - U U
Egyedül! egyedül!
U U U U U U
| A
A
A
A
B
B
| 9
8
9
8
10
6
| | A
A
A
A
B
B
| 9
8
9
8
10
6
| | A
B
C
B
D
D
| 10
8
9
8
10
6
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|