Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 456 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ölvedi László

Barsi hegyekből

Barsi hegyekből üzen a vihar,
Barsi hegyeken villan a villám;
Zuhan az ólmos óriási kar,
Sodró irammal orkán süvít rám.
Barsi hegyekből üzen a vihar.

Lidérc kiált a cserjén, bokorban,
Torpanva áll meg, ki arra halad.
Recseg a szilfa földre hajoltan,
Szél döngeti az árva házfalat.
Lidérc kiált a cserjén, bokorban.

Ghymes felett piros az égbolt,
Kisértet jár az ó kövek között.
Csontkarjával int, hogy elég volt.
Szakad a fátyol, a kínból szövött.
Ghymes felett piros az égbolt.

Tombol a felszél, templomban vagyok,
Imádkozom és zúg az orgona.
Látom, szikrázó hét arkangyalok
Csattogó dallal robognak tova.
Tombol a felszél, templomban vagyok.

Bús Hiszekegyem végső szavára
Ijesztő csend kél, néma, nesztelen;
Barsi hegyekből im nemsokára
Visszhang dübörgi: amen, ugy legyen!
S aztán elhallgat a vész danája.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom