Ünnep
Fojtsátok vissza a sohajtást,
Tiltsátok a fájdalmakat;
Ünnep van a hazába', - sírni,
Busúlni nem szabad!
Szégyen most a szerelmi bánat,
Szégyen, ki jár a temetőn:
A békén alvókat siratni,
Kiket sírjokba tőn.
A világ-ünnep örömében,
Egy két sziv búja kis dolog;
Nézzétek: a napfénybe' még a
Könycsepp is mosolyog!
El hát, el most a fájdalommal!
Öröm kell szív- és ajkakon,
Öröm, melynek szent tárgya légyen:
Szabadság és a hon!
Ki most is mással bíbelődik,
S apróságok felett örül:
A szűkkeblűre mély gyalázat
Törölhetetlenül!
Levettük a gyászt, ünnepeljük
Az új életnek ünnepét,
Ne féljetek: e nép ruhája
Nem lesz többé setét!
Ez ünneplés szent mámorában
Engem két jó barát követ;
Ösméritek e két barátot,
A bort s az éneket?
Áldott szabadság, ének és bor
Dicsően összeilletek!
Tiétek éltem, - mind halálig,
Tüzeljetek, tüzeljetek!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2018. március 19. 02:08 |
` 1848 diadala százhetven év múltával is ugyanúgy ragyog és fényét nem homályosítja el semmi sem. E-mámor valóban eltompít minden fájdalmat, ami korszakokon keresztül ugyanúgy felbukkan , mint hajdanán. Azt a pillanatot írta meg a költő amit akkor minden embernek éreznie kellett és annak mindent elsöprő örömét adta át a századoknak.