Külváros
Bólong az esti ború. Köd. Hat már az óra.
Külvárosi ucca. A sár rongyos cipőkre tapad.
Itt-ott pislog a gáz börtönszagu, ócska világa -
s egy-egy szégyenkező és avittas boltkirakat.
Gyér itt a járókelő. Az is fázva, sietve, ha cammog;
térdig csap föl reá a sűrű folyadék, a lucsok.
Csöndben, mintha nem is vón élő görnyedt alakja,
veti-hányja magába: be fogynak a sovány garasok...
Amodébb gazdátlan kutya reszket, farka behúzva;
áll, falatot szimatolva, vagy a sintér kocsiját.
Érzi ma már, hogy a csontot nem dobják akármilyen ebnek -
ember is megbecsüli mai nap az ilyen vacsorát.
Kocsma is van, lapulón, feketén ott a sarkon,
amolyan spelunka, lebuj, nem mulatásra való.
Rongyos kabátu leány borzasan lép ki az ajtón,
mögötte a rendőr vigyáz s bíztatja rekedten: aló!...
Kétsort szomorú és törpe, dőltfalú házak,
mögöttük a béna robot hortyogja időtlen dalát...
Ki tudja, talán egy hírhedt betörő rejtezik itten,
vagy tán a lángeszű vátesz, ki jő és megmenti korát...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!