Egy kopója vala egy Nimród fiának,
- U - U U U - - - U- -
Ki híven és gyorsan szolgála urának.
U - U - - - - - U U - -
Hallván a kürt hangját, táncolt örömében,
- - U - - - - - U U - -
Reménylvén, hogy az nap jár ura kedvében.
U - - U - - - U U - - U
"Ha ki nem fogy, úgy mond, belőlem a pára,
U U - U - - U - U U - U
Egy őzet hozok ma gazdám konyhájára."
U - - U - U - - - - - U
Urának tetszését mindig betöltötte,
U - - - - - - - U - - U
A nyulat futtában sokszor elütötte,
U U - - - - - U U U - U
A fürjet s a fogolyt csúszkálva megleste,
U - - U U - - - U - - U
A barlangban elbútt szarvast kikereste.
U - - U - - - - U U - U
A vaddisznóval is bátran szembe szállott,
U - - - U - - - - U - -
S ha megkapta fülét, a vadkan megállott.
U - - U U - U - - U - -
Végre a jó kopó lábai lassúltak,
- U U - U - - UU - - -
Meggyengült szaglása, s fogai kihulltak,
- - - - - - U UU U - -
Fösvény ura mégis vitte egy időbe`
- - U U - - - U U U - -
Vén ebét vadászni egy sűrű erdőbe.
- U - U - U - - - - - U
Hogy látott egy disznót az eb egy fa alatt,
- - - - - - U U - U U -
Felejtvén vénségét, bátran neki szaladt,
U - - - - - - - U U U -
Megragadta fülét négy odvas fogával,
- U - U U - - - - U - -
De kitört, s a vadkan elvitte magával.
U U - U - U - - U U - U
A vadász kopóját ütötte s vétette,
U U - U - - U - - - - U
Régi szolgálatját mind elfelejtette.
- U - - - - - - U - - U
"Ne verj, mond a kutya, nem kiméltem magam
U - - U U U - U - - U -
Megragadtam, de ládd elvitte a fogam;
- U - - U - - - U U U -
Meg mutattam hozzád hajdani hűségem,
- U - - - - - U U - - -
S hogy elment, okozzad megaggott vénségem."
U - - U - - U - - - - -
De nem tett az semmit ura vad szívének,
U - - - - U U U - - - -
Mert megrontá fejét régi jó ebének,
- - - - U - - U - U - -
S hogy tovább házában hasznot nem tehetett,
- U - - - - - - - U U -
A kenyérhéjban is keveset ehetett.
U U - - U - U U U U U -
Mikor ásítással néha enni kére,
U U - - - - - U - U - U
Mocsok vagy egy dorong lett urától bére.
U - U - U - - U - - - U
Az éhség gyötrelmit sokszor alig állta,
U - - - - - - U U U - U
Mégis hízelkedett s a farkát csóválta;
- - - - U - U - - - - U
Mikor más társai gazdagon ettenek,
U - - - UU - U U - U -
Zab kenyér héjt neki alig vetettenek,
- U - - U U U - U - U -
S mindaddig szenvedte a rágó éhséget,
- - - - - U U - - - - -
Míg sok kínjainak halál vetett véget.
- - - UU - U - U - - U
A kopó sorsára jut sok öreg szolga,
U U - - - U - U U - - U
Így van a többek közt a szegény pap dolga;
- U U - - - U U - - - U
Tíz s húsz esztendeig szolgál egy helységben,
- - - - U- - - - - - U
Adnak neki kicsit míg van egészségben,
- - U U U - - U U - - -
De ha elbetegszik vagy jut vénségére,
U U - U - - - - - - - U
Csak nem éhen hal meg, mert nincs egy fillére.
- U - - - - - - - - - U
Csak a magyarnál van e szeretetlenség,
U U U - - U U U U - - -
Nem bán így papjával ennél több nemzetség,
- - - - - U - - - - - -
Hanem ha leszedte ereje virágát,
U - U U - U U U U U - -
Megtámasztja aztán élte száraz ágát,
- - - U - - - U - U - -
Szíves gondja vagyon minden csemetére,
- - - U U - - - U U - U
A mely ragaszkodott e fa törzsökére;
U - U - U - U U - U - U
De itt, még sok kő szív örül s kacag rajta,
U - - - - - U - U - - U
Ha látja, hogy itt s ott koldul a papfajta.
U - U U - - - U U - - U
| A
A
B
B
A
A
C
C
D
D
E
E
F
F
G
C
H
H
A
A
D
D
H
I
B
B
B
B
D
D
B
B
A
A
D
D
B
B
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
C
C
F
F
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|