"Mint égő fáklya, mely setétben lángol,
- - - - U - U - - - -
S magát megemésztve másoknak világol." -
U - U U - U - - - U - -
Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,
- U - - U - - - U U - -
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;
U - U - - - - - - U - -
Míg a Bölcs örömmel szemléli, csudálja,
- U - U - - - - U U - U
Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:
- - U U - - - U U U - U
Ő, (noha van máris, ki szívből dicséri,
- U U - - - U - - U - U
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),
- - U - - - - - U - - U
Saját érdemében lelvén fő jutalmát,
U - - U - - - - - U - -
Népe jobb részében veti bizodalmát;
- U - - - - U U U U - -
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
U - U U - - U - U U - U
Hív fáradozásit megköszönik néki.
- - U U - - - U U - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
| 11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|