"Nem, mégsem engedem el a kezét!" - - U - U U U U U - Írta, mikor már szinte haldokoltam. - U U - - - U - U - - S megértették egysoros levelét U - - - - U - U U - Akkor az égben s a pokolban. - U U - - U U - - Sikoltása forró szélvész gyanánt U - - U - - - - U - Becsapta menny és pokol ajtaját. U - U - - U U - U - Pedig kettő közül valamelyik U - - - U - U U U U Engem akkor már tárva-nyitva várt. - U - - - - U - U - "Nem, mégsem engedem el a kezét!" - - U - U U U U U - Pedig messziről írta egysoros, U - - U - - U - U - Kétségbeesett és akaratos, - - UU - - U U U - Gyönyörű levelét. U U - U U - Nem telt bele egy év: - - U U U - Én álltam ágya mellett. - - U - U - - De nem tudtam úgy ostromolni mennyet. U - - U - - U - U - U És fogtam szinte végig a kezét. - - - - U - U U U - És elengedtem mégis a kezét. - U - - - - U U U -
| A
B
A
B
C
C
D
C
A
E
E
A
| 10
11
10
9
10
10
10
10
10
10
10
6
| | A
B
B
A
| 6
7
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
| 10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|