A falu csöndje ott ül a szivedben
U U U - U - U U U - -
s a szobádban béke s illatos virág.
U U - - - U - U - U -
Ezüsthímü papucsban, mint egy álom,
U - - U U - - - U - U
úgy üldögélsz, ajkadon szent imák.
- - U - - U - - U -
Néha egy-egy madár köszönt vidáman
- U U - U - U - U - -
s kis csőrével megüti ablakod.
- - - - U U U - U U
Ilyenkor a magasság fénye lep meg
U - U U U - - - U - -
s a mélységekből száll ki alakod:
U - - - - - U U U U
mint egy szobor, mint egy forró szobor,
- - U - - - - - U -
mit zord idők vad keze elsodor
- - U - - U U - U -
terméskőből vágott talapzatárul.
- - - - - - U - U - U
Ver az idő, de két karod kitárul;
U U U - U - U - U - U
az éjbe nézel s a hajnalba látsz.
U - U - - U - - U -
És mélyen bókol künn a vén akác.
- - - - - - U - U -
| A
B
C
B
| 11
11
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
A
B
| 10
10
11
| | A
B
B
| 11
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|