Hogy mért csak így: - - U - Ne kérdezzétek; U - - - U Én így álmodom, - - - U U Én így érzek. - - - U Ilyen messziről, U - - U - Ilyen halkan, U - - U Ily komoran, - U U U Ily ködbehaltan, - - U - U Ily ragyogón, - U U - Ily fényes vérttel; - - - - U Űzött az élet, - - U - - S mégsem ért el. - U - - Menedékem: U U - U A nagy hegyek, U - U U Az élet fölött U - - U - Elmegyek; - U - S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: U - U - U - U - U U Én, örök vándor, s örök idegen. - U - - - U U U U U
| A
B
C
B
D
E
E
E
C
B
B
B
B
F
G
F
H
F
| 4
5
5
4
5
4
4
5
4
5
5
4
4
4
5
3
10
10
| | | |
|
|