In memoriam
A szenvedés sosem elég;
S nincs lám, melynél nagyobb ne volna.
Az ember becsmérli elébb -
Aztán mint virágot ápolja.
Mi szépség volt és szép marad
Jób könyvétől Chopin könnyéig:
Ott ért a bánat-fák alatt
És mind öröklő fénnyel fénylik.
1916.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2014. május 7. 11:06 |
És milyen keveset élt egy ilyen csoda!
De versei még itt idöznek szivünkben,,,,nem lehet elfelejteni,,,,,,Babu
2014. május 7. 11:04 |
Nagyon szép,,,,,
"
Mi szépség volt és szép marad
Jób könyvétől Chopin könnyéig: ",,,,hogy lehet ily csodát irni,,,,vajon?
ajánlom Mindenkinek Babu