Mikor születtem, a kezemben kés volt -
U - U - U U U - - - -
azt mondják, ez költemény.
- - - - - U -
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
- - - - - - U - U - -
embernek születtem én.
- - - U - U -
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
U - U - U U - U - - -
azt mondják, hogy az szeret.
- - - U - U U
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
- - U - U - U - U - -
Csupán játszom én veled.
U - - U - U U
Én nem emlékezem és nem felejtek.
- U - - U U - - U - U
Azt mondják, ez hogy lehet?
- - - - - U U
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
U U U - - U - U U - -
ha én nem, te megleled.
U - - U - U U
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
- U U - - - - U U - U
azt mondják, hogy meghalok.
- - - - - U -
De annyi mindenfélét hall az ember,
U - U - - - - - U - -
hogy erre csak hallgatok.
U - U - - U U
| A
B
A
B
| 11
7
11
7
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
7
11
7
| ^ Keresztrím
| A
A
A
A
| 11
7
11
7
| ^ Bokorrím
| A
B
A
B
| 11
7
11
7
| ^ Keresztrím
| | |
|
|